Borlexikon: mindent az R-betűs kifejezésekről

A bortermelés és a borfogyasztás több évszázados hagyományokkal rendelkezik. Az emberiség szinte a világ minden táján készít bort, ennek köszönhetően pedig igazi kultúra alakult ki körülötte, sőt óriási tudásanyag felhalmozódásáról beszélhetünk.

Ez mind a bor termelésére, mind a bor fogyasztására igaz állítás, ezért úgy határoztunk, hogy a Vitexim blogszekciójában összegyűjtünk egy olyan tudásanyagot, egy olyan Borlexikont, amit rendszeres időközönként újabb és újabb bejegyzésekkel bővítünk.

 

Ezt a bővítést az ábécé betűi szerint haladva közöljük, aminek részeként összegyűjtjük a borkészítés és a borfogyasztás legfontosabb, leggyakoribb szakszavait. Ezeket ráadásul érthető nyelvezettel definiáljuk, hogy még azoknak is segíteni tudjunk, akik egyelőre laikusok a témában.

 

Legutóbb a P-betűs borászati kifejezéseket vettük sorra, most pedig elérkezett az idő, hogy az R-betűvel kezdődő szavakkal folytassuk cikksorozatunkat.

 

Ha az olvasás mellé szívesen beszereznénk néhány ízletes italt is: bor rendelés online.

 

Rázóállvány

 

A rázóállvány leginkább a habzó boroknál, a pezsgőknél használt kiegészítő, ami azt a célt szolgálja, hogy az érlelési folyamat során eltávolítsák az üvegekből a felesleges vagy elhalt élesztőgombákat, az úgynevezett seprőt.

 

A rázóállvány valójában nem más, mint sátorokhoz hasonló módon egymásnak támasztott fatáblák összessége, amelyek akkora lyukakkal rendelkeznek, hogy a termelők a palackokat azokba tudják állítani.

 

A közhiedelemmel ellentétben ezek az állványok nem rázkódnak, a folyamat lényege, hogy a kezdetben vízszintesen elhelyezkedő üvegeken minden nap forgatnak egy kicsit azért, hogy végül függőleges helyzetbe kerüljenek.

 

Így a seprő a palack nyakába kerül, a zárás belső feléhez tapad. A teljes művelet gyakran akár hetekig is eltarthat.

 

Reduktív borkészítési eljárás

 

Reduktív borkészítési eljárásnak azt nevezzük, amikor a termelők mindent elkövetnek azért, hogy a borban megmaradjon a frissesség, az elsődleges gyümölcsös aromavilág.

 

A lényeg ilyenkor, hogy a bort levegőtől elzártan, hűtött közegben, irányítottan erjesztik, illetve érlelik, méghozzá jellemzően rozsdamentes acéltartályban.

 

Reserva

 

A Reserva kifejezést jellemzően spanyol borok esetén alkalmazzák. Hogy egy bort ezzel a címkével lehessen ellátni, ahhoz a fehér- és rozé borokat legalább két évig kell érlelni úgy, hogy abból 6 hónapot valamilyen fahordóban töltsenek.

 

A vörösboroknál a Reserva megnevezés legalább három évig tartó érlelést jelent, amiből legalább egy évet kell hordóban töltenie a nedűnek.

 

Amelyik bort Reserva jelzővel illetik, általában sokkal összetettebb és rétegzettebb ízvilággal rendelkezik, simább tanninokkal, amelyek bársonyosabb textúrákat eredményeznek a szájpadláson.

 

Különösen határozottak ezekben a borokban a gyümölcsös jegyek, így a szeder vagy a fekete cseresznye, sőt többnyire hosszabb lecsengéssel rendelkeznek és a fahordós aromák sem hiányoznak belőlük.

 

Egy magasabb fokozata a Gran Reserva, ami csak kiváló évjáratokból készülhet és jellemzően 5 éves érlelés jellemzi őket, amiből fehérboroknál és rozéknál 6 hónap, vörösboroknál pedig két év a fahordós tárolás.

 

Retrográd illat

 

A retrográd illatok csak a legjobb, legérettebb és legkoncentráltabb borokból szabadulnak fel, de egyszerű kóstolás során jellemzően még ezekből sem érezhetők ezek a sajátosságok.

 

Akkor jelentkezik ilyen illat, amikor a bor lenyelését követően veszünk egy nagy levegőt, és a garaton keresztül felszálló aromák megjelennek az orrunkban.

 

Rizling

 

A rizling egy német gyökerekkel rendelkező szőlőfajta, ami napjainkban a legismertebb típusok közé sorolható. Nagyon határozott karakteresség jellemzi, méghozzá élénk és lendületes savakkal, gazdag aromavilággal, ami értő kezekben különösen emlékezetes is lesz.

 

Mivel a Rajna mentén termesztették kimagasló számban, ezért gyakran rajnai rizling név alatt ismerjük. Szereti a hűvösebb klímát, érdekessége pedig, hogy illatát és ízét egyaránt jelentős mértékben befolyásolja a termőhelye.

 

Valahol a citrusosság, a zöld gyümölcsösség jellemzi, máshol inkább az ásványos karakterek uralják a florális jegyeket. A bortermelők nagyon szeretik kitűnő savszerkezete és jó cukorgyűjtő képessége miatt, de az érlelhetősége kapcsán is rengetegen kedvelik.

 

Mivel magas a savtartalma, ezért főleg a hűvösebb területeken nehezebb érlelni, ezekben a régiókban alapvetően finomabban bánnak a hordózással, inkább a kisebb hordókra koncentrálnak.

 

Magyarországon is közkedvelt szőlő, azonban hazánk klímájából kifolyólag csak nagyon nehezen lehet előcsalni belőle kellően elegáns stílust, de ennek ellenére is évről-évre megpróbálkoznak vele a termelők – méghozzá kitűnő eredménnyel.

 

Sok bort készítenek rajnai rizlingből a Badacsony környékén, Pannonhalmán, a dél-balatoni régióban és Zalában.

 

Érdekesség a rajnai rizling kapcsán, hogy a közhiedelemmel ellentétben semmi köze nincs az olaszrizlinghez, ellenben a furminttal annál nagyobb rokonságot mutat.

 

Rizlingszilváni

 

A rizlingszilváni a rajnai rizling és a madeleine royale kereszteződéséből született borszőlő, amelyet 1882-ben nemesített Hermann Müller, emiatt ennek a fajtának a hivatalos neve Müller-Thurgau.

 

Azért emlegetjük rizlingszilvániként, mert sokáig úgy tartották, hogy a rajnai rizling és a zöldszilváni ötvözeteként született, de valójában szó sincs erről. Németországban különösen népszerű, a szőlőtermő területek legalább 13 százalékában rizlingszilvánit találhatunk.

 

Az egész világon elterjedt és népszerű, így hazánkban is sokáig közkedvelt volt, a 2000-es évek elején több mint 3000 hektáron termeltek rizlingszilvánit, mára azonban ennek csak a fele maradt meg, de kisebb-nagyobb mennyiségben szinte minden borvidéken megtalálható.

 

A rizlingszilvániból jellemzően könnyed fehérborok készülnek, önmagában azonban ritkán találkozhatunk vele, inkább házasítva. Tónusaiban a szőlővirág, a zöldalma és az ázott széna figyelhető meg, méghozzá könnyed testesség, közepes savasság és alacsony alkoholszint társaságában.

 

Robosztus karakter

 

A borokra akkor használjuk a robosztus karaktert, mint jelzőt, amikor kimagasló testesség jellemzi az elkészült italt.

 

Rozé bor

 

A rozé borok minden esetben kékszőlőből készülnek, és általában rózsaszínes árnyalat jellemzi őket. Halványságukat jellemzően az adja, hogy a mustot nem hagyják sokáig állni a ledarált szőlőn, ellentétben a vörösborokkal.

 

Napjainkban a rozé borok itthon különösen gyümölcsösek, alapvetően száraz és frissítő hatással rendelkeznek. Magyarországon különösen népszerűek, és a hazai termelők kifejezetten jó ár-érték arány társaságában biztosítják pozíciójukat a piacon.

 

Érdekesség, hogy a világ egyes részein más és más jellemzők érvényesek a rozé borokra, így például a franciák a dzsúszos, kerek típusaikat kedvelik, míg a németek a borsos illatúakat, de az ausztráloknál sokkal sötétebbek ezek a borok, mint amit itthon megszoktunk.

 

Rozé árnyalatok

 

A rozé borok meghatározásakor különösen fontos a színárnyalat. Ezt alapvetően meghatározza, hogy milyen szőlőből készült, illetve mustját mennyi ideig áztatták a gyümölcshéjon.

 

Hazánkban alapvetően inkább a hűvösebb rózsaszínes árnyalatok dominálnak a kékfrankos használata miatt, de a merlot, a kadarka vagy a pinot noire szőlőkből készült rozékból melegebb, lazacosabb színű italok is kihozhatók.

 

A rozé árnyalatok jellemzésére elfogadott még a hagymahéj, a narancs, valamint a halvány-, közepes intenzitású- és mély rózsaszín jelző is.

 

Rubintos

 

A rubintos egy a kadarka és a kékfrankos kereszteződéséből született borszőlő, amely különösen népszerű a soproni, az egri és a kunsági borvidéken.

 

Nagy, tömött fürtökkel rendelkező szőlőfajta, amely kékesfekete hamvas bogyókkal rendelkezik, bő termése miatt pedig egyre kedveltebb a gazdák körében, de elterjedtsége még közepesnek is alig nevezhető.

 

A belőle készült borok márpedig ízletesek, nagyon gazdag színanyaggal rendelkeznek, kellemesen fűszeres zamatúak és kemények.