Borlexikon: mindent az N- és az O-betűs kifejezésekről

A borkultúra évezredes gyökereinek köszönhetően az emberiség hatalmas tudásanyag birtokában van mind a borászat, mind a borfogyasztás kapcsán, amit nyilván nem kell mindenkinek ismernie, de aki szereti a jó borokat, az biztosan érdeklődik a hátterük iránt is.

Főként emiatt álltunk neki itt a Vitexim blogszekciójában a Borlexikon összeállításának, aminek részeként rendszeres időközönként sorra vesszük az ábécé betűi alapján a borkészítés és a borfogyasztás leggyakoribb szakszavait.

 

Míg legutóbb az M-betűs kifejezéseket gyűjtöttük ki és mutattuk be, addig ezúttal az N- és az O-betűvel kezdődő szavakkal ismerkedhetünk meg alaposabban, méghozzá a tőlünk megszokott módon: vagyis a pontos definiálás mellett érthető nyelvezettel.

 

A célunk ugyanis, hogy ne csak a borszakértők, hanem a hétköznapi emberek is mindent megtudhassanak a borok hátteréről, sőt mi több, amennyiben valaki szívesen átültetné a gyakorlatba az olvasottakat, a Vitexim borkínálata rengeteg izgalmas italt biztosít mindehhez.

 

Lássuk azonban most alaposabban az N- és az O-betűs borászati kifejezéseket:

 

Nabukodonozor

 

A nabukodonozor egy nagyon speciális palack a borászatban, amely leginkább méreteivel hívja fel magára a figyelmet. Azokat az üvegeket nevezzük így, amelyek 20 normál palack űrtartalmának felelnek meg, azaz 20x0,75 liter, tehát 15 liter bor fér el bennük.

 

Nemesrothadás

 

A nemesrothadás vagy más néven szürkerothadás hátterében a szürke penész húzódik meg. Egy fertőző szőlőbetegség, ami különösen olyan időszakokban jelenik meg, amikor folyamatosan sok csapadék hullott, és emiatt nem lehetett igazán jó idő, vagy nagy melegben is túl magas volt a páratartalom.

 

A szőlőskertekben ez a közeg nemesrothadást idéz elő, ami a gyümölcs kapcsán szövetelhalást, barnulást okoz. Ha nem biogazdálkodásról van szó, a megfelelő vegyszerekkel ma már jól lehet védekezni ellene.

 

A nemesrothadás érdekessége, hogy a száraz vörösborok esetén hibafaktornak tekinthető, a minőséget negatívan befolyásoló tényező, azonban bizonyos édesborok esetén – így például a tokaji borok jelentős részénél – a nemesrothadás által megtámadott fürtök az ízvilág részét képezik.

 

NLH (Noble Late Harvest)

 

Az NLH rövidítést a legtöbbször külföldről érkező, angolszász területeken is forgalomba kerülő boros palackok címkéin láthatjuk. A mozaikszó a Noble Late Harvest rövidítése, ami gyakorlatilag a késői szüretelésű, azaz nemespenészben megédesedett borok nemzetközi jelölésének tekinthető.

 

Hazánkban is közkedveltek az ilyen típusú borok, de a nemzetközi piacon unikális jellegük miatt még jobban keresik őket, és kevesen tudják, de itthon a Tokaj-Hegyalja bortermelő régióban különösen magas minőségben érhetők el ilyen termékek.

 

Növényi illat

 

Egy bor esetében akkor beszélhetünk növényi-, vagy más néven vegetális illatról, ha felbontását követően a palackból, illetve kitöltés után a pohárból valamilyen növényi eredetű illatot érezhetünk az orrunkban.

 

Ez emlékeztethet virágra és gyümölcsre egyaránt, de amennyiben levelek vagy éppen fű illata terjeng a borból, azt is ebbe a kategóriába sorolhatjuk. Nem negatívum és nem is pozitívum, inkább egyfajta jelleg, amit sokan kedvelnek, sőt keresnek is bizonyos borfajtáknál.

 

Nyersesség

 

A nyersesség és a nyers jelleg egy borban egyáltalán nem előnyös tulajdonság. Általában éretlen, zöld gyümölcsökből származó ízhatások ezek, amelyek rontják az ital minőségét.

 

Egy bor általában akkor lesz nyers, éretlen hatású, ha a szőlő kocsánya nem került megfelelően eltávolításra és feldolgozásra a készítési folyamat során, vagyis minden esetben egy feldolgozási hiányosságból eredő problémáról van szó.

 

Occidentalis szőlőfajták

 

Amennyiben a szőlőfajtákat származásuk és morfológiai tulajdonságaik alapján osztályozzuk, akkor beszélhetünk nyugati-, keleti, pontusi és hibrid fajtákról. Az occidentalis szőlőfajták a nyugati bortermő szőlők csoportneve.

 

Olyan szőlőtípusok sorolhatók ide, mint a Szürkebarát, a Rajnai rizling, a Sauvignon blanc, a Merlot vagy a Chardonnay. Alcsoportként francia és ibériai változatokat is megkülönböztethetünk.

 

Olaszrizling

 

Az olaszrizling az egyik olyan szőlőfajta, amit sokan csak úgy ismernek, mint a legnépszerűbb magyar szőlő, hiszen a legtipikusabb magyar borok készülnek belőle. Más kérdés, hogy nem sok magyar eredet van benne, de az olaszokhoz, sőt a rizlinghez sincs sok köze.

 

Neve mégis a Kárpát-medence egyik legjobban csengő és leggyakrabban használt borszőlőjére utal, aminek az oka alighanem az, hogy a filoxéravészt követően meghódította szinte az egész országot, egyedül a tokaji borvidéken nem találkozhatunk vele.

 

Az olaszrizling eredete valójában Horvátországig vezethető vissza. Itt született meg a kérdéses szőlőfajta grasevina név alatt, majd hamar elterjedt a régióban, így került Magyarországra, először főként a balatoni régióba, ahol BalatonBorként a kérdéses szőlőfajta közbenjárásából született meg az első régiós bormárka is.

 

A kérdéses szőlőfajta nagyon jól érzi magát vulkanikus talajokon – ezért is szereti a Balatont –, hiszen nagyszerűen magába tudja szívni az ásványi anyagokat, sőt a meszes talaj meglepően üde és könnyed savkészletet tud belecsempészni.

 

Alapvetően száraz és kissé fanyar ízvilág jellemzi, sokszor lehet előcsalni a belőle készült borból kesernyés, mandulás aromákat, ezért ajánlott számára a hosszabb fahordós érlelés, ami sokkal nemesebbé tudja tenni összhatását.

 

Sok esetben alkalmazzák az olaszrizlinget pezsgők alapboraként, de a magyar borászatok egyelőre még nem igazán élnek ezzel a tulajdonságaival. Ha igazán jó és fajtajellegzetes olaszrizling borokat akarunk fogyasztani, a balatoni régióból válogassunk!

 

Oltvány

 

Az oltvány szőlők a filoxéra vészt követően jelentek meg a hazai bortermelő vidékeken azzal a célzattal, hogy a betegségnek ellenálló szőlőfajtákkal pótolják az áldozatul esett tőkéket.

 

Az ilyen típusú szőlők jellemzően észak-amerikai alanyok és nemes európai szőlőfajták kereszteződéséből születtek. Ennek az oka, hogy az amerikai szőlőfajták sokkal jobban ellenállnak a kórokozókkal szemben, de ízük a közelében sincs az európai szőlők ízvilágának és minőségének.

 

Ezért a két előnyös tulajdonság keresztezésére volt szükség ahhoz, hogy az oltvány borszőlők mára elterjedhessenek a piacon.

 

Orientalis szőlőfajták

 

Az orientalis szőlőfajták azok a bortermő szőlők, amelyek jellemzően Kelet-Európából származnak. Felénk nem túl ismert típusok sorolhatók ide, mint amilyen az Afuz Ali, a Damaszkuszi vagy a Kecskecsöcsű.

 

Két alcsoportja ismert, így a kaszpi- és az előázsiai változat.

 

Oxidált

 

Ha egy bor esetében az oxidált jelzőt halljuk, akkor az egy súlyosan hibás ital, amely lényegesen tovább érintkezett oxigénnel a készítés során, mint kellett volna.

 

Általában nagyon sötét, mély aranyszínű bor az ilyen, amelynek az aromái is tompultak az oxidáció hatására, nagyon fáradt, egysíkú sajátosságok jellemzik típustól függően reszelt almára, pirítós kenyérre vagy sherryre hasonlító illatokkal.

 

Oxidatív

 

Az oxidáció azonban bizonyos fokig előnyös hatással is lehet a készülő borra. Az oxidatív módszer ugyanis egy bevett borkészítési eljárás, aminek a lényege, hogy a bor a levegővel érintkezik azért, hogy a gyümölcsaromák helyett az érlelési jegyek kerüljenek előtérbe.

 

Egy jól szabályozható, fokozatosan végbemenő folyamatról van szó, amihez gyakran elég, ha a bor a hordó pórusain keresztül levegőzik, intenzitása pedig lényegesen fokozható azzal, ha az érleléshez a hordó nem kerül teljes feltöltésre.

 

Óíz

 

Az óízű borok jellemzően azok, amelyek többet voltak fahordóba zárva, és emiatt jellegzetes, fás, régies, érett aromavilág jellemzi őket.

 

Óvilági borok

 

Azokat az italokat nevezzük óvilági boroknak, amelyek jellemzően mindig is Európában készültek, méghozzá az öreg kontinensről származó, vagy onnan eredeztethető szőlőfajták felhasználásával.