Borlexikon: mindent az F-betűs kifejezésekről

Hónapokkal ezelőtt elhatároztuk, hogy egy átfogó cikksorozat részeként összeállítunk egy komplett borlexikont itt a Vitexim oldalán, így az ábécé betűi alapján haladva minden fontos kifejezést sorra veszünk és definiálunk, ami a borokhoz, a borfogyasztáshoz vagy a bortermeléshez kapcsolódik.

Célunk az, hogy egy olyan tudásanyagot gyűjtsünk össze, ami óriási segítséget jelenthet akár kezdő borfogyasztók vagyunk, akár már évek-, évtizedek óta kedveljük ezt az italt, hiszen az átláthatóság mellett a szakszavak megmagyarázásakor a közérthetőségre törekszünk.

 

Borlexikonunk utolsó darabját az E-betűs kifejezések tették ki, így elérkezett az ideje, hogy sorra vegyük az F-betűs borászati és borfogyasztási definíciókat, amelyek között szintén nagyon sok érdekességet találtunk.

 

Sőt mi több, ha rögtön a gyakorlatba is szeretnénk átültetni az alábbiakat, a Vitexim kínálatában rengeteg minőségi bor közül válogathatunk, méghozzá nemcsak magyar, hanem francia, spanyol, olasz, sőt még chilei nedűk közül is.

 

Lássuk azonban, hogy borkedvelőként milyen F-betűs kifejezésekkel érdemes, illetve fontos megismerkednünk!

 

Fajélesztő

 

A fajélesztő minden esetben egy specifikus borélesztő, ami közismerten jó tulajdonságokkal rendelkező, de más borvidékekről származó borélesztőből készül. A bor erjesztésekor elengedhetetlen, különösen akkor, ha magas cukortartalmú mustról beszélünk, vagy olyan környezetben zajlik a folyamat – például hideg időszak –, ami lassíthatja az erjesztést.

 

Fajtabor

 

Fajtabornak a házasított, azaz cuvée borok ellentétét nevezzük, ami kizárólag egyetlen szőlőfajtából készült.

 

Fajtaíz

 

A borhoz felhasznált szőlőfajta jellegzetes növényi vagy gyümölcsös, esetenként ásványi aromavilága.

 

Fajtajelleg

 

A fajtajelleg rendszerint egy aromavilágot takar, ami általában csak arra a borra jellemző, amely egy adott szőlőfajtából készül.

 

Fanyar íz

 

A fanyar ízvilág egyfajta jellegzetesség a vörösborok között, amit jellemzően a cserzőanyagok adnak az italnak.

 

Fehérbor

 

A fehérborok minden esetben fehérszőlőből készülnek és jellemzően fehéres, sárgás, zöldes színárnyalatúak. Színüket nemcsak a szőlőfajta, hanem a technológia, a termőterület, de még a kor is befolyásolhatja. A klasszikus hordós érlelésű desszertborok mellett nagyon népszerűek a reduktív technológiával készülő fehérborok, sőt mi több, ma már léteznek olyan technológiák (Blanc de Noir), amelyek lehetővé teszik, hogy kékszőlőből is készíthető legyen fehérbor.

 

Fejlődési csúcs

 

Egy bor kapcsán akkor beszélünk fejlődési csúcsról, ha az ital teljesen érett állapotban van, azaz fogyasztása közben minden értéke élvezhetővé válik. Mértékegységgel nem meghatározható érték, de a tapasztaltabb borászok gyakran beszélnek annak magasságáról és időszakos jellegéről, amikor ezt az értéket grafikonon ábrázolják. A legtöbb bornak ugyanis évekig tartó csúcsidőszaka van, amit gyorsan ér el, majd ezt követően jellemzően lassú hanyatlásnak indul.

 

Fenolos anyagok

 

A fenolos anyagok nagyon fontos szerepet játszanak a borokban. Alapból két nagyobb csoportra lehet osztani őket, így beszélhetünk színanyagokról, valamint csersavakról a kategórián belül. A fenolok tehát meghatározzák a bor színét, de az ízvilágot is, hiszen a csersav például összehúzó hatást gyakorol a nyálkahártyára, erős koncentrációban pedig gyakran kesernyés ízérzetet idéznek elő.

 

Fenolos érettség

 

Fenolos érettségről ritkán, inkább annak hiányáról beszélhetünk egy bor kapcsán. Jellemzően akkor alakul ki, amikor nem megfelelő érettség mellett szüretelték a szőlőt, így a borban túl sok tannin jelenik meg, ami erőteljes összehúzó hatással jár. Ez az állapot a fenolos érettség hiányából fakad.

 

Fermentáció

 

Fermentációnak azt a folyamatot nevezzük, amikor a szőlő héjából kioldódik a vörösbor ízét és színét adó cserzőanyag.

 

Filoxéra

 

A filoxéra az emberiség történetének egyik legpusztítóbb szőlőbetegsége, ami az 1860-as évekből indult Amerikából, majd csakhamar átterjedt Európára is. Egy a kötött talajú szőlők gyökerét megtámadó élősködőkről van szó, ami hatalmas pusztítást végzett az öreg kontinens valamennyi történelmi borvidékén. Áttelepítéssel vagy további nemesítéssel lehet védekezni ellene, azonban pusztítása így is felbecsülhetetlen károkat okozott korábban.

 

Florális jelleg

 

A florális jelleg minden esetben a bor illatjegyére utal, hogy az adott bor milyen virágillatokkal szolgál – már amennyiben érezhetők benne ilyenek.

 

Földrajzi árujelző

 

Minden bor származik valahonnan, egy országból, egy régióból, egy borászatból. Ennek a jelölésére megfelelő földrajzi árujelzőket használnak. A földrajzi eredet jelölésének természetesen mindig nagyon fontos kritériumai vannak!

 

Fordítás

 

A borászatban a fordítás egy speciális borkészítési technológiát jelent. Akkor beszélünk erről, ha az aszúbor kipréselését követő aszútönkölyre mustot öntenek, majd azt másodszor is kipréselik. Az eredmény egy nagyon édes, magas tannintartalmú bor, ami még az aszúénál is magasabb értékekkel rendelkezik.

 

Frizzante

 

A frizzante egy olasz kifejezés, ami a habzóborok egyik fajtáját jelöli. Mint ismert, az olasz pezsgők jellemzően prosecco név alatt szerepelnek mindenhol. Ezen belül azonban két további típust is elkülönítünk egymástól, így az erőteljesebb habzást produkáló spummante mellett a lágyabb buborékokra épülő frizzantét.

 

Fröccs

 

Bár mindenki pontosan tudja, hogy a fröccs a bor és a szódavíz megfelelő arányú keveréke, borlexikon lévén akkor is ki kell emelni ezt a hungarikumként tisztelt sajátosságot. A jó fröccs alapja a megfelelő savszerkezettel rendelkező bor, valamint a pontos arányok.

 

Az évtizedek során számos különféle fröccstípus jelent meg, a kisfröccs, a nagyfröccs, a hosszúlépés vagy a házmester ezek közül a legismertebbek. Ha szeretnénk megismerkedni a többivel és pontos keverési arányukkal, ebben a cikkben összegyűjtöttük a legfontosabb fröccstípusokat.

 

Furmint

 

A furmint a Kárpát-medence egyik őshonos szőlőfajtája, ami olyan előnyös tulajdonságokkal rendelkezik, hogy világviszonylatban is megállja a helyét, sőt megfelelő évjárat és szőlészeti munka mellett egészen emblematikus bor készíthető belőle.

 

Eredete Tokajhoz köthető, de annyira elegáns, hogy a Rajna mentén készülő száraz rizlingekhez hasonlítják. Nagyon finom textúrájú, összetett, de mégis visszafogott bor készíthető belőle, méghozzá magas savtartalommal, amihez jó cukorgyűjtő képesség is társul, aminek köszönhetően alkoholtartalma egyaránt kimagasló.

 

A furmint borokban gyakran érezni körtés, birses és szegfűszeges illatjegyeket, de sokszor keverik hárslevelűvel vagy sárgamuskotállyal, és készítenek belőle édes szamorodnit.

 

Nagyon általános, hogy a furmintból készült boroknak általában a nagyszerű és kiegyensúlyozott savszerkezet, illetve a gazdag ásványos jelleg adja a szépségüket. Érdekesség, hogy jelenleg nagyobb mennyiségben csak Tokajon és Somlón terem, de próbálkoznak a telepítésével az egész Kárpát-medencében – több-kevesebb sikerrel.

 

Fürtritkítás

 

A fürtritkítás egy borászati módszer, aminek során a szőlő virágzását követően célzottan eltávolításra kerül a növekvő szőlőfürtök egy része. Erre azért van szükség, hogy jobb minőségű gyümölcs teremjen, kevesebb fürtben gyűlhessen össze a szőlő zamata, komplexebb és koncentráltabb legyen az íze, ami a bor minőségét is növeli majd.

 

Fűszeres

 

Ha egy bor fűszeres jellegű, akkor az minden esetben valóban azt jelenti, hogy valamilyen szárított fűszerre jellemző ízhatás található benne. Példának okáért a tramini gyakran fahéjas, a kadarka paprikás, míg a syrah szőlőből készült borok borsos jelleggel rendelkeznek.

 

Ezen felül a tölgyfahordós érlelés is mindig vaníliás, szegfűszeges vagy szerecsendiós hatást csempész a borba, de előidézhetők olyan fűszernövények is, mint a rozmaring, a kakukkfű vagy a babér.