Mitől pink a pink gin?

A pink gin kétségtelenül az utóbbi évek egyik legnagyobb trendjévé nőtte ki magát a különlegesebb alkoholos italok kedvelői között. Nem véletlenül, hiszen a pink szín egy trendi árnyalattá vált, és nemcsak a nők, hanem a férfiak körében is egyre elfogadottabb.

Az alkoholos italok kapcsán legalábbis hatványozottabban, hiszen egyáltalán nem lehetne csak női italként hivatkozni a pink ginekre, amelyek színükkel ellentétben magas alkoholtartalommal és erőteljes ízhatással szolgálnak.

Hogy mitől lett olyan népszerű a pink gin, egyáltalán honnan származik és minek köszönheti ezt a különleges árnyalatát? Aktuális cikkünkben ezekre a kérdésekre kerestük a válaszokat, miközben megismerkedhetünk a pink gin történetével.

Ha még soha nem kóstoltál ilyen italt és szeretnél beszerezni magadnak egy palackkal: pink gin rendelés.

 

Egy német orvos Dél-Amerikában gyógyszert készített

 

Talán furcsán hangozhat, hiszen sokan a pink gin-őrületet valamiféle modern hóbortnak tartják, de története sokkal messzebbre nyúlik vissza az időben, mint gondolnánk.

A pink gin feltalálója ugyanis egy német orvos, Hohann Sieger volt, aki az 1800-as évek elején Venezuelába látogatott azzal a célzattal, hogy ott kifejlessze a trópusi gyomorbetegségek tökéletes ellenszerét.

Alapként a mai gin korabeli megfelelőjét választotta ki, amit már akkoriban sokan alkalmaztak ebből a célból több-kevesebb sikerrel, de az orvos úgy gondolta, hogy neki sikerülhet tökéletesíteni a receptet.

Kísérletei során gyógyszere nemcsak sokkal ízletesebbé vált, de kellemes rózsaszín árnyalatot vett fel, amelyek közül főleg előbbi nagyon fontos, mert az addig alkalmazott elixír annyira keserű volt, hogy azt sokan nem is bírták elfogyasztani.

Ezzel az átalakulással azonban megszületett a pink gin elődje, az Angostura Bitters, amit akkoriban még nem neveztek így, de alapját az édesebb ízvilágú Plymouth gin adta, és évtizedeken keresztül elengedhetetlen kellékké vált a hajósok körében is, hiszen nagyszerű hatással volt a tengeribetegségre.

 

Az elixír hamar megjelent a bárokban

 

Az elixír népszerűsége nagyon gyorsan terjedt, és egyre többen keresték azok közül is, akik nem a trópusi gyomorbántalmak vagy a tengeri betegségek leküzdése miatt alkalmazták volna, hanem pusztán az íze miatt.

A feljegyzések szerint már az 1800-as évek végén megjelent a bárokban, ahol a hagyományos ginnel keverték a tömény elixírt. Ennek a fantázianeve lett a The Pink Gin koktél, vagyis ekkor használták először hivatalosan ezt a kifejezést az italra.

Ahogyan az lenni szokott, a klasszikus receptúra nagyon gyorsan fejlődött a bárokban, így készítették tonikkal, szódavízzel és sokszor szervírozták citrommal, de végül a klasszikus The Pink Gin maradt a porondon, amit koktélként alapvetően kétféle formában készítenek mind a mai napig.

Minden esetben a két eredeti összetevő, avagy a Plymouth gin és az Angostura Bitters keverékeként születik, méghozzá jégen keverve, hűtött pohárba szervírozva, azonban valamikor egyszerre adagolják és keverik a két összetevőt, máskor viszont a jéggel bekevert Angostura Bitters-re öntik rá.

 

A modern pink ginek már egy kicsit más úton járnak

 

A modern pink ginek, illetve a ma ilyen név alatt kapható italok természetesen alaposan különböznek a fentiektől, hiszen ezek már nem koktélok – bár nagyszerű koktélok készíthetők a segítségükkel –, inkább önálló italként tekinthetünk rájuk.

Hogy mitől pink a pink gin? Leginkább az elkészítési módjától. Alapjai tökéletesen megegyeznek a többi gin eljárásmódjával, azonban a készítők olyan színezőanyaggal rendelkező gyümölcsöket adnak a párlathoz és olyan keserűanyagokat adagolnak hozzá, amelyek kellemes rózsaszín árnyalatot biztosítanak az italnak.

Bár vannak olyan gyártók – főleg az alacsonyabb árkategóriában – akik egyszerű színezőanyagokkal és természetes édesítőszerekkel érik el a pink gin sajátosságait, de extra cukrot senki sem kever hozzá, mert az teljes egészében elveszi a gin sajátos és egyben ikonikus ízvilágát.

Olyan népszerű összetevők adják a pin gin színét, mint például az eper, a málna, a rebarbara, a szőlőhéj, a ribizli, de gyakran alkalmazzák a vörös rózsa szirmait is ebből a célból.

 

A legjobb pink ginek 2024-ben

 

Végül, de nem utolsó sorban nem maradt más hátra, minthogy bemutassunk néhány pink gint, amelyeket mindenképpen ajánlott megkóstolni, ha ezzel az italtípussal kísérleteznénk.

 

Gordon's Pink Gin

 

A Gordon’s Pink Gin azért ajánlott, mert alapját egy több mint százéves receptúra adja, de a gyártó mindezt málnával, ribizlivel és szamócával dobja fel, aminek jóvoltából nemcsak kellemes rózsaszínes színvilágot kap az ital, de mindemellett ízvilágát is előnyösen befolyásolja.

Rendkívül selymes és természetes ízvilágot nyújt, amelyből nem hiányzik a borókás jelleg, de az epres és gyógynövényes hatások is mindvégig előtérben maradnak egy nagyon határozott fűszeresség társaságában.

 

Beefeater Pink Gin

 

A hagyományosabb vonalat képviseli az Angliából származó Beefeater Pink Gin is, amelyben a prémium minőségű gint nagyon kellemes epres és citrus jegyek teszik igazán különlegessé. A földi eper ráadásul nemcsak ízvilágát, hanem csodálatos színét is alapvetően meghatározza az italnak.

Kellemesen gyümölcsös karakter uralkodik benne, de alapvető zamatai mellett finom édesség, krémesség és egy enyhe vanília is érződik zamatán, lecsengését pedig némi borsos csípősség koronázza meg.

 

London Hill Pink Gin

 

Szintén Angliából eredeztethető a London Hill Pink Gin, amely a több évszázados múltra visszatekintő Langley lepárló termékeként bemutatja, hogy milyen egy igazán klasszikus gin,

amit az eper édeskés ízvilágával dobtak fel, mely a színvilágát is meghatározta.

Ebben a pink ginben nagyon friss és ropogós hatások várnak ránk, különösen kellemes a benne uralkodó citrusosság, az egzotikus növények hatása, valamint a háttérben megbújó finom fűszerezettség is, amelyek együttesen tökéletes ízt adnak számára.

 

Ginbery's Gin Rosé

 

A Ginbery's Gin Rosé nem egy szokványos pink gin, nem is nevezi így hivatalosan a gyártó, holott színe és ízvilága alapján mégis érdemes erre a titulusra. Hátterét a klasszikus gin adja, azonban alapjait eperrel, rózsaszirommal és ibolyavirággal dobták fel.

Ez a triumvirátus nemcsak gyönyörű színt adott az italnak, de mindemellett nagyszerűen feldobta ízvilágát is, így a virágos jegyek egyaránt tökéletesen érezhetők belőle, méghozzá a borókabogyó, valamint a gyógynövényes hatások mellett.