Mindent a ginkészítés több évszázados történetéről
Kétség sem férhet hozzá, hogy az íz- és illatvilág tekintetében a gin a maga kategóriájának a legkülönlegesebb szeszes itala, aminek az oka abban keresendő, hogy jogilag közel sem vonták olyan szigorú szabályozás alá, mint például a whiskyt.
Olyannyira, hogy a készítéséről nem is szólnak jogi paragrafusok, csak annyi a megkötés, hogy az alapokat borókabogyó biztosítsa számára, de még azt sem szabályozzák, hogy mellette milyen ízeket és aromákat tartalmazzon.
Jól mutatja mindezt, hogy a kínálatunkban megtalálható prémium ginek is milyen sokféle típusba sorolhatók, illetve mennyire szerteágazó kategóriákat képviselnek.
Mindegyik szeszes ital gin, aminek borókaíze van
Mivel a hivatalos definíció szerint a gin egy olyan szeszes ital, mely borókaízesítéssel rendelkezik, illetve alapját valamilyen mezőgazdasági növényből készült alkohol borókabogyóval történő ízesítése adja, ezért meghatározása rendkívül egyszerű.
Ennek fényében ugyanis gyakorlatilag bármelyik tömény alkoholos italra ráhúzható a gin megjelölés, melyben van boróka, illetve legalább boróka íze van. Persze egy ilyen ital karakterét és sokszínű jellegét közel sem csak ez a növény adja, sokkal inkább minden más, ami mellé kerül.
A fűszerek és a gyógynövények otthona
Fontos kiemelni a gin kapcsán, hogy a boróka mellett rengeteg különféle fűszert és gyógynövényt is tartalmaz, sőt egyre többször találkozhatunk olyan párlatokkal, melyek gyümölcsöt vagy zöldséget tartalmaznak
A legtöbb hagyományos ginben a boróka mellett biztosan találni koriandert, de különböző citrusféléket is, így leginkább narancsot és grapefruitot, melyek az ital frissességét szolgálják, míg a földes élmények bekerülése az angyalgyökérnek köszönhető általában.
Ezen felül a legtöbbször akad benne édesgyökér, ami az ital kellemes édességét szolgálja, a fűszerességet pedig a fahéj, de gyakran a kardamom vagy a szegfűszeg, míg lecsengését és csípősségét a különböző borsok.
A legtöbb ginben valamilyen extra fűszer vagy gyógynövény is található
Az imént elhangzott alapanyagok azonban jellemzően csak egy szilárd hátteret adnak a ginnek, mondhatni olyanok, mint a tortákban a piskótatészta, melyre megannyi krém és egyebek épülnek.
Gyakran találunk például ginben még ánizsmagot és édesköményt, de manapság különösen nagy népszerűségnek örvendenek az olyan gyógynövények is, mint a kamilla, a levendula vagy éppen a bodzavirág. Sok esetben egy-egy összetevő egy komplett brandet is képes meghatározni.
A Hendrick’s Gin legnagyobb különlegessége például az, hogy találhatunk benne uborkát és bolgár rózsát, és míg a Hoxton Ginben a kókuszdió és a grapefruit uralják az ízeket – már-már az italtípus határait feszegetve –, az American Few Ginben a vanília aroma lett meglepően előtérbe helyezve.
Igazán különleges ízorgiát kínál a kóstolók számára a japán Ki No Bi Gin, melyben bambusz, yuzu, hinoki és még zöld sansho is fellelhető, de a Skin Gin mentás és grapefruitos háttere vagy a hazai Opera Gin mákos kiegészítése sem nevezhetők hétköznapinak.
Talán ennyi példa éppen elegendő ahhoz, hogy alátámasztást nyerjen az a kijelentés, miszerint a gin tekinthető a szeszes italok legsokszínűbb alternatívájának.
Így készül a gin
Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb alkoholos italhoz hasonlóan a gin elkészítésének is több módja van, ennek megfelelően ahány lepárló, annyiféle szokásról beszélünk, így valakik áztatásos módszerrel, valakik desztillálással dolgoznak.
Bár utóbbi megoldás népszerűbb, azért lássuk egyformán mindkét alternatívát.
Hideg áztatás
A hideg áztatás módszere azért közkedvelt, mert elképesztően egyszerű, akár még házi körülmények között is készíthetünk gint ilyen formában, még ha a végeredmény íze és minősége megkérdőjelezhető is lesz.
Nem kell hozzá más, csak valamilyen jó minőségű, teljesen ízsemleges finomszesz, amibe a legkülönfélébb fűszereket és gyógynövényeket szórják. Ízlés vagy előre lefektetett receptúra szerint dolgoznak vele, de a boróka soha nem maradhat ki a képletből.
A szeszt gyakorlatilag elegendő valamilyen lezárható üvegbe tölteni, hozzáadni az alapanyagokat, majd ízlés szerint áztatni. A legtöbbször a többnapos megoldás lesz az igazán nyerő, ami már alaposan megmutatkozik az ital küllemén, erőteljesen barnás, teás jelleget vesz fel ilyenkor a végeredmény.
Emiatt sokan úgy vélik, hogy ez nem is igazi gin, de valójában nincs törvényi keretek között szabályozva az sem, hogy a ginnek átlátszó színűnek kell lennie. Hogy ez csak házi módszerek esetében működik? Óriási tévedés!
Nagyobb gyártók is alkalmazzák a megoldást, így például a Roby Marton Gin vagy a Bathtub Gin pontosan ilyen formában készülnek. Igaz, nem nagy mennyiségben és nem is túl ismertek, de tökéletesen bemutatják, hogy az eljárás működik, és a nem átlátszó gin is képviselhet magas minőséget.
Desztillálás
A legtöbb szeszes italhoz hasonlóan a gint is általában desztillálással állítják elő, a boltok polcaira kerülő termékek zöme így készül. Ehhez a titkos receptre épülő fűszereket és gyógynövényeket semleges szeszben áztatják, majd ezt a szeszfőzdében lepárolják.
Így születik egy magas alkoholtartalommal rendelkező, tiszta jelleget képviselő párlat, melyben az eredeti áztatott vegyület illata és aromavilága egyaránt megfigyelhető. A desztillálási folyamatnak rengeteg altípusa ismert és alkalmazott manapság.
Vannak például olyan főzdék, ahol a fűszereket és a gyógynövényeket rendkívül rövid ideig vagy egyáltalán nem áztatják a lepárlást megelőzően, így például a híres Plymouth Gin is ide sorolható.
Sok főzdében pedig az egyes hozzávalókat egyenként desztillálják, és a folyamat végén ezeket a párlatokat keverik egymással, ami egy sokkal precízebb, szabályozhatóbb végeredményt jelent, hiszen az egyes fűszerek és gyógynövények esetében eltérő időre, sebességre vagy hőmérsékletre lehet szükség a lepárláskor.
A nagyobb gyártók módszere
Vannak nagyobb gyártók – ide sorolható például a Gordon’s Gin –, akik ennél gyorsabb módszert alkalmaznak, aminek az oka, hogy sokkal nagyobb mennyiséget kell előállítaniuk ugyanannyi idő leforgása alatt. Emiatt gyakran nagyobb mennyiségű fűszeres és gyógynövényes vegyületet állítanak elő, majd ezt hígítják fel szesszel és vízzel.
Ez a módszer azért nagyon kedvelt, mert ugyanannyi idő leforgása alatt sokszorosan több gin készíthető el úgy, hogy közben a minőség nem szenved csorbát. Természetesen vannak még nagy gyártók, akik egészen sajátosan készítik italaikat, mások titkos módszereket dolgoztak ki saját ginjeik elkészítéséhez – például a Bombay Sapphire –, azonban ezek nem sokban különböznek a fentiektől.
Egy új típusú módszer
Fontos kiemelni ugyanakkor, hogy a ginkészítők körében terjed egy kifejezetten új típusú lepárlási módszer, mely egyre nagyobb népszerűségnek örvend, nem mellesleg az illóolajok elkészítésére épül fel, és gyakorlatilag egy kuktaszerű megoldást kínál.
Akinek volt már dolga ilyen konyhai berendezéssel, az bizonyára tisztában van vele, hogy az ételek ilyenkor magasabb hőfokon, gyorsabban készíthetők el, mert a megnövelt légnyomás miatt növekszik a folyadékok forráspontja.
Ez a ginkészítés kapcsán azt jelenti, hogy a forráspont sokkal alacsonyabb hőmérsékleten már elérhető úgy, hogy sem a végeredmény ízvilága, sem az aromaanyagok nem károsodnak, sőt intenzív formában átkerülnek a párlatba.
Ezt a megoldást használja ki egyre több ginkészítő ahhoz, hogy gyorsan és nagy mennyiségű italt készíthessenek el. A vákuumos gin lepárlását a Sacred Microdistillery álmodta meg, azonban egyre több lepárlónál találkozni a gyors és hatásos módszerrel.
Mi az a London Dry Gin?
Végezetül pedig lássunk egy fogalmat, ami a ginkészítés kapcsán alapvető fontosságú, hiszen bár a London Dry Gin kifejezést sokan hallották már, azonban mégis nagyon kevesen tudják, hogy pontosan miről van itt szó.
A kifejezés hátterében is egy eljárásmód található, csak és kizárólag a desztillálással előállított gineket sorolhatjuk ide, melyek a lepárlás során semmiféle extra adalékanyagot nem kaphatnak. Ha tehát egy gint utólag valamilyen aromával dobnak fel, az már nem viselheti a megtisztelő London Dry Gin kifejezést.
Fontos, hogy nevével ellentétben a London Dry Ginnek nem kell az angol fővárosban készülnie, a név csak arra utal, hogy történelmileg honnan származik ez az ital.