Mi az a tőzeg és hogyan kapcsolódik a minőségi whiskyhez?

Az igazán minőségi alkoholos italoknak mindig vannak olyan jellegzetességeik, amelyek egyfajta fokmérőként meghatározzák azok tulajdonságait akár a teljes termékcsoport, akár csak egy-egy változat tekintetében.

A whisky esetén alighanem ilyen a tőzeges jelleg, ami a rendkívül izgalmas füstösséget és az eredeti ízvilágot képes biztosítani az ital számára, miközben sokak számára csak ezért élvezhet kimagasló kvalitást egy kapcsolódó párlat.

 

A tőzeg tehát rengeteg minőségi whisky esetén rendkívül lényeges, de mégis miféle anyagról van szó, és hogyan kerül felhasználásra a gyártás során? Ha mindig is érdekelt minket ez a téma, az alábbiakban minden kérdésünkre választ kaphatunk.

 

Mit nevezünk tőzegnek?

 

Az első és legfontosabb, amire itt ki kell térnünk, az nem más, minthogy megmagyarázzuk a tőzeg fogalmát. Sokan ugyanis csak a whisky kapcsán hallják először ezt a kifejezést, mások viszont kertészkedés közben, és valójában a kettő nincs is túl messze egymástól.

 

A tőzeg ugyanis valóban a talajban keletkezik. Egy teljes egészében természetes anyagról van szó, ami a humuszképződés egyfajta mellékterméke azokon a talajokon, ahol rengeteg növényi hulladék kerül elzárásra a levegőtől, méghozzá magas pára- vagy nedvességtartalom társaságában.

 

Teljesen általános ezért a tőzeg megjelenése a lápos-, mocsaras vidékeken, melyek lecsapolásával vagy kiszárításával a tőzeg felszínre kerül, és bizonyos vidékeken ezt feldarabolják, majd fűtőanyagként alkalmazzák, gyakorlatilag eltüzelik.

 

Hogy ennek milyen szerepe van a whiskykészítés során? Gyakran nagyon fontos, de leginkább a skót whiskyknél találkozunk vele, hiszen a malátawhiskyk előállításakor az árpamaláta kiszárítását tőzegfüst felett végzik el.

 

A tőzeg égése nagyon jellegzetes illatú füstöt ad, sokak szerint egyenesen kellemeset, amit az árpamaláta magába szív, és ezzel egy nagyon határozott, füstös hatást biztosít az italnak a lepárláskor. Sokan úgy vélik, hogy minél erősebb a whisky füstössége, az annál értékesebb és különlegesebb.

 

Így kerül a tőzegfüst íze a whiskybe

 

Különösen az Egyesült Királyság területén a tőzeg felhasználása rendkívül általános. Kezdetben kizárólag azért bányászták, hogy tüzelőanyagot készítsenek belőle, később azonban termőfölddel keverve növényi táplálékként is alkalmazták.

 

Gyakorlatilag azonban már a kezdet-kezdete óta nagyon fontos eleme a whiskykészítésnek, ami az idők folyamán apránként finomításra került, így míg egykoron egyáltalán nem figyeltek oda a részletekre, addig manapság a tőzeget már nagyon precízen téglaformára vágják, és piramisalakzatban szárítják, hogy gyorsabban és könnyebben szállíthatók legyenek.

 

A füstös whisky előállítása a legenda szerint teljesen véletlenül történt. Kezdetben a lepárláskor, konkrétan a rézüstök tüzeléséhez alkalmazták a tőzegbriketteket a mesterek, ami enyhe füstaromát adott az italnak, de a skótok csakhamar felismerték, hogy ezt az ízt lényegesen dominánsabbá is tehetnék.

 

Ekkor kezdték el felhasználni a tőzeget a malátázás folyamatánál, hiszen az árpamaláta megfelelő körülmények között csak úgy szívja magába a füstöt. Ehhez az árpát legalább 70 fokra kell melegíteni, hogy az enzimek munkája ne tudjon elindulni, illetve kizárható legyen a penészesedés problémája.

 

Ebben a közegben az árpamaláta nagyszerűen szívja magába a tőzegfüstöt, és pontosan ez az oka annak, hogy az ilyen formában előállított – különösen a hordózott – whiskyk esetében a füstös karakter bekerüljön az italba.

 

Ehhez ráadásul nem is kell túl sokáig füstölni az alapanyagot, a legtöbb gyártó mindössze 30 órán át szárítja az árpamalátát ahhoz, hogy ez a kellemes tőzeges karakter megjelenjen az italban, de lepárlónként eltérő, hogy ezt mennyire teszik hangsúlyossá.

 

Értelemszerűen minél tovább tartják tőzegfüstben az árpamalátát, annál füstösebb végeredmény születik majd.

 

A gyártók egyre tudatosabban alkalmazzák a tőzegfüstöt

 

Mivel a tőzeg egy természetes, ámde lassan megújuló erőforrás, ezért fennáll a veszélye annak, hogy a kérdéses alapanyag rövidesen elfogy, hiszen a készletek korlátlanok, ezért a gyártók egyre tudatosabban próbálják meg alkalmazni a tőzeg füstjét azért, hogy a whisky egyik jellegzetessége még hosszú ideig megmaradhasson.

 

Az utóbbi években ezért drasztikus változások történtek a lepárlók részéről a tőzeg felhasználásában, így nagyon sokan a legkülönfélébb módszerekkel próbálják meg a legkevesebb tőzeg felhasználásával a párlatokba varázsolni a kellemes füstösséget.

 

Vannak például olyan lepárlók, akik a nagy tőzegdarabokat gyakorlatilag apró szemcsékké őrlik, és a szárításkor kimérten adagolják a tűzhöz, hogy a lehető legkevesebbet kelljen felhasználni belőle úgy, hogy a jellegzetes füstös illat ettől függetlenül is megmaradhasson.

 

Bizonyos whiskyüzemekben ezt is továbbfejlesztették már, így például a szárítást egy speciális, zárt térben végzik, és nem engedik, hogy a füst csak úgy felszívódjon és elpárologjon, azt újra és újra felhasználják a maláta szárításakor, mint egyfajta természetes aromaanyagot.

 

Ezek a módszerek különösen tudatossá tették a tőzeg felhasználásának lehetőségét, miközben egyre több kísérlet indult azzal kapcsolatban is, hogy a tőzegfüstös jelleget mesterséges aromákkal állítsák elő. Annak ellenére, hogy az eredmények kiválóak, a legtöbb whiskygyártó érthető módon hallani sem akar erről.

 

A whisky füstössége mérhető is

 

Kevesen tudják, de a whisky füstösségére már egy mérőszám is a fogyasztók és a vásárlók rendelkezésére áll, ami az úgynevezett whisky ppm. A ppm a parts per million rövidítése, vagyis azt jelzi, hogy a whisky egészének hány milliomod részét adja a füstösség.

 

A jelenlegi piacon a 300 ppm körüli értékek a legmagasabbak a whiskyk között, így minden esetben ehhez az értékhez érdemes viszonyítani a választást, vagyis az ennél jóval kisebb ppm számúak kevésbé füstösek, a 300-at közelítők pedig erőteljesebb hatásúak.

 

Hogy ki és pontosan milyen típusú whiskyt szeret, az minden esetben ízlés kérdése. Valaki odáig van a füstös jegyekért, más azonban egyenesen kerüli az ilyen italokat, ha csak egy csekély füstaroma is található bennük.

 

Egy azonban biztos, különösen a skót whiskyk esetében a füstösség egy olyan jellegzetesség, minthogy a bort szőlőből készítik, ezért amíg van tőzeg a Földön, addig bizonyos tájegységek és lepárlók italaira ez jellemző marad.

 

Természetesen nagyon sok whisky létezik, amelyek egyáltalán nem rendelkeznek szemernyi füstösséggel sem, így aki nem szereti ezt az aromavilágot, az is megtalálhatja ezek között az italok között a számításait.