Borlexikon: mindent az I-betűs kifejezésekről

Az alkoholos italok elkészítése túlzás nélkül igazi művészet, azonban a borok minden kétséget kizáróan azok közé sorolhatók, amelyek különösen nagy történelemmel rendelkeznek és nagy lexikális tudást igényelnek.

Ezért döntöttünk úgy néhány hónappal ezelőtt, hogy egy átfogó cikksorozat részeként összeállítunk egy komplett borlexikont annak érdekében, hogy az ábécé betűi szerint haladva elkészítsünk egy olyan tudásanyagot, ami mindenkinek hasznos lehet, aki kedveli a borokat.

A borlexikon célja, hogy a bortermeléshez és borfogyasztáshoz kapcsolódó összes olyan szakszót és szakkifejezést egy helyen prezentáljon, ami nemcsak azok számára tartogathat értékes információkat, akik hétköznapi borkedvelők.

Lényegesnek tartottuk, hogy a definiáláskor közérthető formában mutassuk be az egyes kifejezéseket, így míg korábbi cikkünkben a H-betűs kifejezéseké volt a főszerep, most megvizsgáltuk, hogy milyen I-betűs definíciók tartoznak a borok világához.

Természetesen a borlexikont rögtön a gyakorlatba is átültethetjük abban az esetben, ha szétnézünk a Vitexim borkínálatában, hiszen a legjobb borok mellett kiváló francia, chilei, spanyol és olasz nedűk közül is válogathatunk.

Lássuk azonban most előbb borlexikonunk I-betűs kifejezéseit!

 

Illat

 

Bár minden alkoholos italnál érvényes állítás, a boroknál különösen fontos szempont az értékeléskor és a fogyasztáskor is az illat. Nem véletlenül, hiszen alapvetően megismerhető róla a borok tulajdonsága, és itt kell megjegyezni, hogy nemcsak a jók, hanem a rosszak is.

A bor illata ugyanis fel tudja fedni az esetleges hibákat. A megfelelő minőségű, vagy más néven egészséges borok, amelyeket jól kezeltek, rendszerint valamilyen kellemes, virágos vagy gyümölcsös illatot árasztanak.

Ezzel szemben a bornak lehet kellemetlen illata, így például fémes vagy kénes szaga is, amelyek a fenti virágos vagy gyümölcsös jelleggel ellentétben szinte minden esetben megfigyelhetők az ízvilágukban is.

 

Imperiál

 

Az imperiál egy speciális palacktípust jelöl a borvilágban. Jellemzően azokat a borosüvegeket soroljuk ebbe a kategóriába, amelyek 9 darab 0,75 literes üvegnek felelnek meg, ebből következik, hogy az ilyen italok űrtartalma 6,75 liter.

 

Import borkultúra

 

Az import borkultúra kifejezést a borászatban általában az új termelők jellemzőiként alkalmazzák. Szigorúan olyan országok esetében jellemző ez, amelyek csak az utóbbi néhány évtizedben vagy évszázadban fejlesztették ki saját borkultúrájukat.

Ilyen országok közé sorolhatjuk többek között Kaliforniát, Dél-Afrikát, Brazíliát, sőt Új-Zélandot és Ausztráliát is. Érdekesség, hogy ezekben az országokban többnyire francia, olasz, magyar vagy spanyol borászok alakították ki a bortermelést.

A szakmai tudás tehát több évezredes, de maga a borkultúra még friss, sőt az ilyen közegben termesztett szőlőfajták is többnyire importáltak. Az ilyen régiókra nagy általánosságban jellemző, hogy a szőlészetük és a borászat fejlődése egyaránt kimagaslóan gyors volt, hamar felzárkózott az európai ősrégiókhoz.

Érdekesség, hogy ezekben az országokban sokkal szabadabb a bortermelés, a piac kevésbé szabályozott, ennek megfelelően egyre gyakoribb, hogy egy import borkultúrából származó bor már jobb tulajdonságokkal rendelkezik, mint egy európai.

Emiatt egyre gyakrabban merül fel az európai bortermelők között, hogy a borkultúrát fel kellene támasztani, amit a nemzetközi piac egységesítésével lehetne elérni.

 

Indiai whisky

 

Az indiai whisky a nagy whiskyforradalomnak köszönhetően alakult ki, és azt a szeszesitalt jelöli, amit Indiában ilyen név alatt forgalomba hoznak. Az indiai whiskynek nagyon kevés köze van a skót, az ír vagy az amerikai típusokhoz, nem véletlen, hogy más országokban ezek az italok inkább a rum kategóriába esnek.

Ennek az oka, hogy Indiában 90 százalékban melaszból készítik a whiskyt, de egyre gyakrabban nyúlnak a lepárlók a malátához és a gabonához.

 

Irányított erjedés

 

Az irányított – vagy más néven alkoholos – erjesztésre akkor van szükség, ha a spontán erjesztés valamiért nem megy végbe, vagy nem célszerű. Erre ma már vannak olyan modern borászati technológiák, mint az ilyenkor használatos fajélesztők.

Alkalmazásuknak természetesen fontos feltételei vannak, így például az, hogy a mustban megtalálható természetes élesztőket teljesen kivonják a folyamatból, amihez kénsavas nyákázást alkalmaznak a borászok.

Ezt követi a bor ülepítése, majd a tisztán maradt, üledék nélküli rész lefejtése. A fajélesztő alkalmazása nagy körültekintést igényel a térfogatváltozás tekintetében is, hiszen használatakor a térfogata legalább 30 százalékkal megnövekszik, ami fontos az erjesztőtartály kiválasztásakor vagy feltöltésekor.

Ezért is javasolt a tartály nyitva hagyása a folyamat során, de célszerű még azért is, mert a levegő segíti az irányított erjedést. Mivel kontrollált folyamatról beszélünk, nagyon fontos naponta többször ténylegesen is ellenőrizni azt.

Lényeges odafigyelni a cukortartalom mértékére, a must hőmérsékletére, de arra is, hogy az erjedés során semmiféle kellemetlen, oda nem illő vagy rendellenes íz- és szaganyag se kerüljön az borba.

 

Irsai Olivér

 

Az Irsai Olivér az egyik legismertebb magyar borszőlő. Különösen népszerű, mert nagyon korán szüretelhető. Eredetileg a Csabagyöngye és a Pozsonyi fehér szőlők kereszteződéséből született Kocsis Pál nemesítésével.

Jellemző a belőle készült borra a muskotályos illat, a tiszta karakter, az üdeség, valamint a kellemes savasság. Magyarország legfőbb borvidékén termesztik. A belőle készült bor sajnos gyorsan öregszik, így ajánlott mielőbb elfogyasztani – méghozzá erőteljes behűtés mellett.

 

Ír whiskey

 

Az ír whisky az egyik legismertebb whiskytípus. Jellemzője, hogy kisüsti formában készül, és háromszori lepárlás során születik. Csak azt az italt nevezhetik el így, amelyik ténylegesen Írországban készült és legalább három évig érett fahordóban.

A legtöbb ír whisky ennél sokkal tovább érik, a skót társakkal ellentétben pedig kevésbé jellemző rá a füstösség, sokkal inkább a krémes jelleg, a gyümölcsösség, noha ezt minden esetben gyártója válogatja.

 

Ízharmónia

 

A bor ízharmóniájának jellemzően a savasság, az édesség és a tannin egyensúlyát nevezzük. Nincs lexikális definíció a tökéletes ízharmóniára, hiszen olyan ez, mint az ételkóstolás: egyénenként eltérhet az emberek ízlése.

Az ízharmónia sokkal inkább a negatív hatások kiszűrésére szolgál, hogy feltárható legyen például az, hogy melyik bor harmonikus és melyik nem.

Ha egy bor nem harmonikus, annak az illata jellemzően mindig többet ígér, mint amilyen ízt nyújt. Az ízharmónia kérdése gyakran felmerül az óborok megmentésekor, amikor tulajdonságaik felpörgetése érdekében a régi borokhoz fiatalabb évjáratú típusokat kevernek, és megjelennek az italban a régi és az új fajták tulajdonságai is.

 

Ízkörnyezet

 

Ízkörnyezetről a borok kapcsán a fogyasztás után a szájban megjelenő aromák miatt beszélhetünk. Fontos azonban, hogy a bor ízét nemcsak a környezet, hanem az is meghatározza, hogy az ízlelőbimbókat milyen hatások érték az előtte lévő percekben.

Az ízkörnyezet nagyon fontos egy bor aromavilágának meghatározásakor, de nem túl releváns például versenyeken, mert ilyenkor az ízlelőbimbók már az első ital után túl vannak terhelve és befolyásolják a további borok aromavilágát.

Az ízlelőbimbóknak ugyanis regenerálódniuk kell, semlegesíteni a korábbi ízeket, így például csípős ételek után hosszú percekre van szükség ahhoz, hogy minden új aromát objektíven tudjunk értékelni. Ez a boroknál különösen nagy problémakör!