Borlexikon: mindent az A-betűs kifejezésekről
Különleges cikksorozatot indítunk itt a Vitexim webáruház blogszekciójában, amivel leginkább a borkedvelőket szeretnének megörvendeztetni, hiszen talán nincs még egy olyan ital a világon, amihez ilyen sok speciális szakkifejezés tartozik.
Ezek tisztázása érdekében kezdtünk bele borlexikonunk összeállításába, méghozzá azzal a célzattal, hogy abc-sorrendben haladva összegyűjtsünk minden szakkifejezést, amivel egy kezdő vagy haladó borkedvelő csak találkozhat.
Az alábbiakban természetesen nemcsak felsoroljuk, hanem meg is magyarázzuk az egyes fogalmakat, így ha a Vitexim borkínálatában kutakodva nem értenénk egy-egy szót, érdemes lehet felpörgetni borlexikonunkat.
Kezdjük a sort az A-betűs kifejezésekkel!
Adsztringencia
Az adsztringenciának a borban megtalálható csersavtartalomhoz van köze. Azt a tulajdonságot nevezzük így, amikor a kóstolást követően a bor egyfajta savanykás összehúzó hatást ér el, mely a szájüreg teljes belső felületén érezhető lesz.
Különösen a vörösborokra jellemző, hogy magas az adsztringenciájuk, ami általában akkor jellemző, ha az italban túl sok tannint találhatunk. Ilyenkor a végeredmény gyakran válthat ki kesernyés hatást.
Aged with oak
Ez az angol kifejezés gyakran jelenhet meg boros palackok címkéjén. Általában fahordós érlelésnek fordítják, de többnyire inkább egy olyan különleges borról van szó, amiben faforgács ázott, így ízvilágára rendkívüli módon jellemzőek a fás jegyek.
Alapbor
Az alapbor kifejezést pontosan arra használják, amire a kifejezés hallatán gondolnánk: egy speciális borkészítmény alapjául szolgáló borra, vagy borkeverékre.
Érdekesség, hogy a pezsgőknél is sok esetben hallhatjuk ezt a szót, különösen olyan esetekben, amikor egy többféle borból álló házasítást illetnek ezzel a névvel, mely a habzó italalapját adta.
Aldehides illat
Gyakran olvashatjuk – különösen gyümölcsös fehérboroknál –, hogy az italnak aldehides illata van. Ettől sokan megijednek, de alapvetően nem kell, hiszen ez az erőteljesen csípős, alkoholos érzet általában csak az ital illatában jelentkezik.
Egy bornak általában akkor van aldehides illata, ha már elkezdett öregedni, avagy túljutott azon a csúcsponton, amikora leginkább ízletes vagy zamatos volt.
Alkoholos erjesztés
Az alkoholos erjesztést szokás más néven irányított erjedésnek is nevezni, ami egy modern borászati technika. Részeként speciális fajélesztőket használnak ahhoz, hogy a bor saját élesztőit ki lehessen zárni az erjedési folyamatból.
Akkor ideális választás, ha a spontán erjesztés nem valósulhat meg, vagy egy olyan speciális ital elérése a cél, amit mielőbbi irányított erjesztéssel lehet csak kivitelezni.
Almasavbomlás
Az almasavbomlás a másodlagos erjesztés során kap szerepet a boroknál. Valamennyi vörös- és fehérbor esetében jellemző ez az úgynevezett malolaktikus erjesztési folyamat, amiben speciális tejsavbaktériumok vesznek részt.
Az almasavbomlás során a bor ízvilága lágyabbá, teltebbé és komplexebbé válik, amennyiben pedig túlzásba viszik, akkor képes erőteljesen vajas aromákat adni az italnak.
Animális hatás
Bizonyos boroknál gyakran előfordul, hogy kóstolásakor állati eredetű íz- vagy illatvilág jelentkezik. Példának okáért előfordulhat, hogy az ital hasonlít a cserzett bőrre vagy az érett vadhúsra. Ilyenkor azt mondjuk, hogy a bornak animális hatása van.
AOC (Apellation d’Origine Contrôlée)
A borok címkéjén olvasható megkülönböztető jelzés, ami mindig egy adott termőhelyről származó, magas minőséget képviselő, erőteljesen szabályozott és eredetvédett bort jelent. A prémium vagy tradicionális francia boroknál találkozhatunk vele a leggyakrabban.
AOP (Apellation d’Origine Protégée)
Ha egy bor címkéjén az AOP felirat szerepel, az minden esetben az európai bortörvénynek megfelelő módon készült, és egy oltalom alatt álló, eredetmegjelöléssel rendelkező italról van szó.
Apelláció
Apellációnak nevezzük az eredetvédelmi rendszert, ami leginkább csak a magas minőségű francia boroknál alkalmazandó, de máshol is előfordulhat. Az italt ez alapján sorolják kategóriákba, figyelembe véve a szőlő származási helyét, a termésátlagot vagy a borkészítés folyamatát.
Aromakorong
A nagyobb borvidékekre jól elkülöníthető borok és aromavilágok jellemzőek. Az aromakorongok ezeket a sajátosságokat igyekeznek összegezni. Alig néhány évtizede jellemző a borvilágban, de az utóbbi években egyre népszerűbbé vált.
Az aromakorongon összesítve és szisztematikusan láthatjuk az adott borvidékre jellemző valamennyi sajátosságot, különös tekintettel a borok ízére, illatára és általános aromájára, aminek köszönhetően egyetlen helyről tudunk összegyűjteni minden hasznos információt a régióban készült italokról.
Aromatika
Az aromatika a bor ízvilágának egyfajta összefoglaló elnevezése, ami nem az alkotórészek tulajdonságára, mint inkább a végeredmény ízlelhető sajátosságaira koncentrál, mint a gyümölcsösség, a kesernyés- édes jegyek és így tovább.
Azokat a tulajdonságokat soroljuk ide, amelyek nem befolyásolják a bor egyensúlyát és alapvető értékeit.
Asztali bor
Asztali bornak nevezzük az összes olyan italt, amely valamilyen osztályba sorolt borszőlőből készült, de fontos kritérium még, hogy legalább 13 tömegszázalékban természetes eredetű cukrot tartalmazzon, alkoholtartalma pedig meghaladja a 9 százalékot.
A legtöbbször azokat az italokat illetik az asztali bor kifejezéssel, melyek síkvidéki háttérrel rendelkeznek, és nem találhatunk hozzájuk kapcsolódóan speciális fajtamegjelöléssel, tehát valójában egyfajta tömegborok.
Aszú
Az aszú egy a tokaji borvidékről származó különlegesség, egy speciális desszertbor, ami egy ma már évszázados technológia felhasználásával készül. Az elnevezés hátterében az áll, hogy a borhoz a későn szüretelt, már aszalódott vagy aszúsodott szőlőszemek kerülnek felhasználásra.
Az aszúsodott szőlőszemeket azonban egy speciális eljárás, az úgynevezett nemesrothadás társaságában dolgozzák fel, majd a válogatott szőlőszemeket utána néhány napra évjáratban megegyező mustban vagy borban áztatják, és csak ezt követően kezdődik meg az érlelés.
Hajdanán az igazi aszút gyakran 3-6 évig is érlelték, manapság azonban maximum 2 évre zárják fahordókba, mielőtt forgalomba kerül.
Aszúesszencia
Aszúesszenciának nevezzük azt a cukorban gazdag mézes anyagot, ami akkor keletkezik, amikor az aszú borhoz szüretelt, úgynevezett aszúsodott szőlőszemeket egy nagy nyitott kádba gyűjtik, majd azok saját súlyuknál fogva kipréselődnek.
Az aszúesszencia legalább 50-60 tömegszázalékos cukortartalommal rendelkezik, és egy igazán különleges bor készül belőle, ami hosszú évek alatt érik meg, de akkor is csak maximum 6-8 százalékos alkoholfokkal rendelkezik.
Autentikus és autochton szőlőfajta
Minden bort alapvetően meghatároz a szőlőfajta, amiből készült. Ennek fényében beszélhetünk autentikus és autochton típusokról.
Autentikus szőlőfajtának nevezzük azokat, amelyek csak egy adott országra vagy egy adott borvidékre jellemzőek, és rendelkeznek olyan sajátosságokkal, melyek képesek valami egyedi jelleget vagy minőséget adni a belőle készült bornak.
Az autochton szőlőfajták ezzel szemben azok a típusok, melyek az adott régióban őshonosnak nevezhetők, tehát eredetük teljes egészében egy adott területhez vagy földrajzi helyhez köthetők. Ilyen szőlőfajta Magyarországon a hárslevelű vagy a furmint.
Avinálás
Az avinálás egy speciális borászati eljárás, amivel az ital szesztartalmát növelik, azaz javítják annak minőségét. A köznyelvben ezt a folyamatot hívják alkoholozásnak, amivel magas alkoholtartalommal rendelkező édes borok készíthetők.
Lényege, hogy az éppen forrásban lévő musthoz kell borszeszt adni, amitől az erjedés azonnal megáll, az élesztőgombák pedig elpusztulnak, így a végeredmény egy sokkal erősebb bor lesz, mint ami természetes erjesztéssel született volna.
A leghíresebb avinált vörösbor a portói, de gyakori eljárás a Franciaország déli részéről származó erősebb édes vörösborok esetében is. Magyarországon az avinálást a bortörvény tiltja.