Borlexikon: mindent a K-betűs kifejezésekről

Bár valamennyi alkoholos italnak óriási múltja van, de a borok azon kevesek közé tartoznak, amelyekhez igazi lexikális háttér tartozik, hiszen elkészítési módjuk, és a hozzájuk kapcsolódó tudásanyag gyakorlatilag több száz-, sőt több ezer éves történelmet ölel fel.

Leginkább emiatt indítottuk el néhány hónappal ezelőtt itt a Vitexim hasábjain saját Borlexikonunkat, aminek részeként az ábécé betűi alapján elkezdtünk összegyűjteni egy óriási tudásanyagot, ami minden borkedvelő számára nagyon hasznos lehet.

A borlexikonnal ugyanis az a célunk, hogy nemcsak a borfogyasztáshoz, hanem a bortermeléshez és a borkultúrához kapcsolódó valamennyi szakkifejezést összegyűjtsünk, ami természetesen a hétköznapi borkedvelők számára legalább olyan hasznos lehet, mint azoknak, akik alaposabban ismerik ezeket a nedűket.

Ezúttal a K-betűs kifejezéseket gyűjtöttük össze, miközben továbbra is szem előtt tartottuk az egyes definíciók leírásakor a közérthető jelleget. Sőt, amennyiben szeretnénk a gyakorlatban is alkalmazni az itt tanultakat, a Vitexim borkínálatában rögtön a legjobb hazai, francia, chilei, olasz vagy spanyol italok közül válogathatunk.

Lássuk tehát borlexikonunk K-betűs kifejezéseit!

 

Kadarka

 

A Kadarka egyike a legősibb szőlőfajtáknak, amely a feltételezések szerint a mai Törökország területéről származik. Hazánkban is nagyon korán megjelent, a feljegyzések alapján már a 14. és a 15. században megtalálható volt a Kárpát-medencében.

A kékszőlők közül az érzékenyebb fajták közé sorolható, csak a melegebb években ad jó termést, sőt meglepően nagy hajlamot mutat az elfajzásra. Nem véletlen, hogy még a termelőknek is nagy fejtörést okoz egy Kadarka szőlő vagy a belőle készült bor eredetének feltárása.

Mégis nagyon kedvelt borszőlő, mert könnyed, savakban gazdag, meglepően elegáns és alacsony tannintartalommal rendelkező bor készíthető belőle, amelyre fűszeres és gyümölcsös aromák egyaránt jellemzőek.

 

Kapszula

 

Kapszulának nevezzük azt a manapság már főként műanyagból, korábban azonban ónból vagy viaszból készült végelemet, ami a borosüvegek zárását, azok védelmét és díszítését szolgálja. Korábban a minőségi italok ismertetőjegye volt, ma már a legtöbb bor rendelkezik legalább műanyagból készült kapszulával.

 

Karamellizált/pörkölt ízhatás

 

A karamellizált ízhatás annak ellenére is gyakran előfordul a borokban, hogy csak nagyon nehezen észrevehető. Különösen a vörösborok tartalmazzák nagyobb mennyiségben, de ritkán fehérborokban is felfedezhetik a fogyasztók.

Az ilyen ízhatás általában a szemes kávét idézi fel a szájban, és nem a karamellizált cukrot. Általában a nagyobb vagy égetett hordókban érlelt borokra jellemző, és akár negatívan is meghatározhatja a bort, ha túlpörkölt hordó miatt alakul ki. A legtöbbször azonban előnyös ízhatás, ami szinte soha nincs előtérben, sőt a legtöbbször csak az ínyencek érezhetik.

 

Kékfrankos

 

A Kékfrankos az egyik, ha nem a legismertebb borszőlő Magyarországon, amit nagy mennyiségben termesztenek szinte minden nagyobb bortermő vidékünkön. Eredete pontosan nem ismert, de a Goulais Blanc és a Gamay Noire fajtákkal közeli rokonságban áll.

A belőle készült bor kellemesen gyümölcsös, tannintartalma közepes, savassága élénk, éretten szüretelve nagyszerű gasztrobor állítható elő a segítségével, de az igazán klasszikus magyar Kékfrankos bor az, amelyik legalább egy évet nagy fahordóban tölt a palackozás előtt.

 

Kéknyelű

 

A Kéknyelű egy őshonos, mégis kevesek által ismert szőlőfajta a Kárpát-medencében. Nagyon rossz tulajdonságai vannak, nehezen termeszthető, ritkás fürtökkel rendelkezik, ezért nagyon kevesen foglalkoznak vele, itthon már szinte csak a badacsonyi borvidéken találhatunk néhány ültetvényt.

A Kéknyelű szőlőből készült borok ugyanakkor nagyon elegánsak, kiemelkedő szerkezeti sajátosságokkal rendelkeznek, és illatuk is meglepően határozott, ha viszont hosszan érlelik, akkor nagyszerű savharmónia jellemzi.

 

Kemény bor

 

Kemény bornak akkor nevezünk egy italt, ha annak kimagasló a savtartalma, emiatt rendkívül tüzes hatást kelt, vagyis igazán kemény fogyasztani való.

 

Kén és kénezés

 

A kén, illetve a kén-dioxid a borászat egyik fontos tartósítószere. A legtöbb borászat arra törekszik, hogy minél kevesebbet használjanak belőle, sőt nagyon sok pincészet már inkább kerüli.

A kénezés lényege, hogy az üres hordókban ként égetnek el, ami oxigénnel vegyülve kén-dioxiddá alakul át, mely pusztító hatással van a leendő újbor betegségeit kiváltó mikroorganizmusokra.

A kénezésnek azonban sajnos vannak negatív következményei. A túl sok ként tartalmazó bor nagyon savanyúvá válik, hasgörcsöt és fejfájást okozhat, bizonyos esetekben teljesen ihatatlanná válik. Ezért zárják ki a bolti forgalomból azokat a borokat, amelyek literenként több mint 2 gramm ként tartalmaznak.

Egyéb esetekben a kén nagyon jól stabilizálja a bor ízvilágát, segít a zamatosság megőrzésében.

 

Kerek tulajdonságok

 

A borok esetében az illat- és ízvilágra is használják a kerek jelzőt. Amennyiben egy ital kiegyensúlyozott, kellemes és sima hatást kelt, önmagában is jól fogyasztható, harmonikus ízképet kínál, akkor kerek tulajdonságok jellemzik. Többnyire a maradékcukor és a magas alkoholtartalom befolyásolja ezt a hatást.

 

Késői szüret

 

Késői szüretnek nevezzük azt, ha a szőlőt a beérés után napokkal vagy hetekkel szüretelik, majd abból készítenek bort. Az ilyen italok teljesen más tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a normál időpontban szüretelt szőlők.

A késői szüret eredménye jellemzően a magasabb cukortartalom, aminek köszönhetően a szőlőből lényegesen ízletesebb és másabb tulajdonságokkal rendelkező bor készülhet, mint a normál szüretelésből.

 

Kocsányos ízhatás

 

A kocsányos ízhatás jellemzően negatívum a borok kapcsán. Akkor alakul ki, ha a friss must túl sokáig érintkezik a szőlő kocsányos részeivel, ami nagyon kellemetlen, erőteljesen savanyú aromákat ad az italnak. A jobb borászatoknál ilyesmi nem fordulhat elő, kivéve azt az esetet, ha eleve ez a cél.

 

Komplex hatás

 

A komplexitás a borok ízében és illatában egyaránt megmutatkozik. Különösen a sokféle aromát felvonultató, de azokat mégis egyensúlyban tartó italoknál alkalmazzák pozitív jelzőként. Általában a jó érett vagy többféle szőlőből készült borok jellemzője.

 

Koncentráció

 

A koncentráció mindig a bor testességére, valamint a hozzá felhasznált alapanyag sűrűségére utaló sajátosság. Az ilyen borok kimagasló gyümölcsösséget kínálnak, érdekességük pedig, hogy a kóstoláskor egy bizonyos ponton nagyon határozottan érezhető a bennük lakozó ízek mélysége.

 

Konyak

 

A konyak definíciójával azért kell foglalkoznunk, mert ez az ital a bor lepárlásával készül a franciaországi Cognac városában, illetve az azt körülvevő régiókban. Több mint három évszázada csak és kizárólag Ugni Blanc, Folle Blanche vagy Colombard szőlők borai adhatják a konyak alapanyagának 90 százalékát, de nagyon változatos, hogy a maradék 10 százalékot milyen szőlőfajtákkal töltik ki.

 

Körfejtés

 

A körfejtés lényege, hogy a pincészetben a tartályból kiszivattyúzott bort az átkeverés céljából ugyanabba a tartályba fejtik vissza.

 

Korona jelenség

 

A korona jelenség a bor testességének és minőségének egyik külalaki tényezője, ami a kóstoláskor a pohár falán visszacsurgó bor ellenőrzésekor figyelhető meg.

 

Köztes szőlőfajta

 

A köztes szőlőfajták azok, amelyek főként lokálisan jellemzőek egy-egy régióra, azaz nem terjedtek el világszerte, de területükön a mai napig aktívan termelik őket. Nagyon sok ilyen szőlőfajta ismert, így például az Olaszrizling, a Kékfrankos, a Portugieser és a Szürkebarát is.