Az egri borvidék sajátosságai
A magyar bortermő régiók közül az egri borvidék kétségtelenül a legismertebbek közé sorolható. A Bükk-hegység déli lejtőjének lankáin mind a mai napig egymást érik a szőlőtermő birtokok, ahol főleg kadarkát és fehérbor szőlőket termesztenek.
Ennél azonban sokkal izgalmasabb tudnivalókat is tudni lehet az egri borvidékről, amihez csak kevesen tudják például, hogy egy komplett földalatti labirintus tartozik, átszelve az egész várost, sőt mind a mai napig szinte teljesen járható.
Hogy milyen történelme van az egri borvidéknek, egyáltalán mit kell tudni fekvéséről, klímájáról vagy éppen a jellemző szőlőfajtákról? Ebben a cikkben minden kapcsolódó tudnivalót összegyűjtöttünk!
Ha addig is a tájegység legfinomabb nedűi közül válogatna, kattintson a következő linkre: egri bor vásárlás.
Az egri borvidék történelme
Az egri borvidék történelme egészen Szent István királyunkig nyúlik vissza, aki a városban alapította meg az egyik első püspökséget, és ezzel párhuzamosan az érkező szerzetesek több saját szőlőfajtát is magukkal hoztak, illetve meghonosítottak itt.
Az akkori bortermelő kultúrából azonban nem sok maradt, hiszen a tatárjárás az egri borvidékre is rossz hatást gyakorolt, a régió feltöltése érdekében pedig IV. Béla vallonokat telepített a városba, akik már akkor kimagasló borkészítési alapismeretekkel rendelkeztek.
Olyannyira, hogy ők honosították meg a magyar borászatban a megfelelő hordó használatát, de ebben az időszakban alakultak ki az Eger könyéki dombok hatalmas szőlészetei is, amelyek mind a mai napig rendületlenül tartják magukat.
Az egri borvidék kapcsán a török hódoltság is nagy változást hozott, hiszen az előlük menekülő rácok egyre több vörösbornak való szőlőt honosítottak meg a város körül, ami mai szemmel különösen jó hír a legendás egri bikavér kedvelőinek.
Természetesen Eger környékére is lecsapott a filoxéra betegség. Az 1800-as évek végén ért el a város szőlészeteibe és szinte teljesen megsemmisítette az addig őshonos szőlőkultúrát, de az újratelepítés során nagyrészük visszakerült, azonban új fajták is telepítésre kerültek.
Bár az egri borvidék ökológiai szempontból sokkal jobb adottságokkal rendelkezik a fehér szőlő termesztése kapcsán, azonban a régiót mégis az egri bikavér tette népszerűvé, ami többféle pirosszőlő borának házasításából születik, és míg egykoron a kadarka volt az alapja, mára inkább a kékfrankost tekinthetjük annak.
Természetesen más ismert nedűk is vannak az egri borvidéken, így például különösen közkedvelt a fogyasztók körében az egri leányka, a debrői hárslevelű és a verpeléti olaszrizling is.
Az egri borvidék földrajzi sajátosságai
Amiért az egri borvidék különösen népszerű, az leginkább a földrajzi sajátosságokhoz vezethető vissza elsőként. A Mátra és a Bükk-hegység között helyezkedik el, méghozzá pontosan az Északi-középhegység és az Alföld síkságának találkozási pontján.
Így biztosított az itt termő szőlők számára a sok napsütés, valamint a Bükk vonulata révén az északi szelektől való védelem is.
Éghajlata sem hétköznapi, hiszen a legtöbb bortermő vidékkel ellentétben alapvetően hűvös, viszonylag késői időpontban tavaszodik, az érési idő így meglehetősen rövid.
A borvidék teljes termőterülete eléri a 22 ezer hektárt, azonban tudni kell, hogy ebből mintegy 18 ezer hektár első osztályú besorolást kapott, ami rendkívül lényeges tulajdonság az egri borok minőségét tekintve.
Az egri borvidék fekvése és klímája
Amiért sokan kedvelik az egri borvidéket, az nem más, minthogy az egyes termőterületek között elképesztően nagy különbségek tapasztalhatók a mikroklíma tekintetében.
Míg ugyanis az Alföldhöz közeli részeken alig 160-180 méteres a tengerszint feletti magasság, addig Eger völgyét 2-300 méteres dombok veszik körbe, sőt a Nagy-Eged hegy az 500 métert is meghaladja.
A klíma tekintetében az egri borvidéket a mérsékelten szárazföldi jelleg uralja. Egy alapvetően csapadékban szegény, szárazabb területről van szó, ahol főleg tavasszal és a nyár elején esik több eső, a nyarak vége pedig minden esetben nagyon száraz.
Ezek a sajátosságok alapvetően meghatározzák, hogy a gazdák miként állnak hozzá a szőlőtermesztéshez, illetve milyen módszereket vetnek be a megfelelő eredmény elérése érdekében.
Az egri borvidék talajtani sajátosságai
Talajtani szempontból az egri borvidék szintén egy nagyon különleges és változatos tájegységnek tekinthető Magyarországon.
Míg a borvidék északi oldalát például határozottan a Bükk-hegység tengeri kőzetei uralják, így triász és jura kori mészkő, a dolomit vagy az agyagpala, addig néhány településnél, így például Aldebrőnél és Feldebrőnél vulkáni eredetű riolittufára és barna erdőtalajra is lelhetünk többek között.
A vulkáni háttér különösen szerencsés az egri borvidék kapcsán, hiszen tudni kell, hogy a legmagasabb alkoholtartalmú és leginkább testes borokat adó szőlők minden esetben riolittufán teremnek.
A legtöbb szőlőültetvény egyébiránt vagy fennsíkon vagy enyhe déli és nyugati fekvésű lankákon lett telepítve Egerben, de akadnak kivételek is, mint például a Mész hegyhez vagy a Nagy-Egyed hegyhez kapcsolódó ültetvények.
Az egri borvidék jellemző szőlőfajtái
A fentiekben bemutatott termőhelyi sajátosságoknak köszönhetően az egri borvidék lehetőséget nyújt arra, hogy vörös- és fehérborhoz való szőlőt is termeljenek rajta, és mindkét változat megfelelő minőséget érjen el.
A fehér szőlők tekintetében jellemzőek a vidékre a karcsúbb, ugyanakkor magasabb savtartalommal rendelkező száraz borok, valamint azok a fehér szőlőből készült nedűk, amelyek fahordós érlelést kapnak és magasabb alkoholtartalmat érnek el.
A kettő közül az előbbiekre leginkább a gazdagabb illatvilág a jellemző, utóbbiakra pedig a teltebb, húsosabb struktúrával és olajos simasággal rendelkező megoldások.
A legtöbb egri vörösbor közepesen testes és tanninban rendkívül gazdag, alapvetően sötét árnyalattal rendelkezik, de ha az évjárat hűvösebb, akkor a bennük található színanyag és tanninszint is csökken, sőt a borok savdominánssá válnak.
A hétköznapi fogyasztásra készült egri vörösborok jellemzően kimagaslóan gyümölcsösek, alapvetően testesek és hangsúlyos bennük a savhatás, de ezt hozamkorlátozással lehet módosítani, és elegáns sav-tannin arány elérésére van lehetőség.
Noha a borvidék jelenleg is folyamatosan fejlődik – hiszen a prémium termékek színpadán nem olyan régen bukkantak fel –, az viszont már most biztosnak tekinthető, hogy a hűvösebb klíma miatt a pinot noir és a kékfrankos szőlőfajták itt a befutók, és a bordeaux-i házasításhoz kapcsolódó főbb fajtákat mellőzniük kell a termelőknek.
Kifejezetten népszerű az egri borvidéken az eleganciájával kecsegtető syrah szőlőfajta, de a termelési szabályzat szerint a régióban jelenleg a következő kékszőlő típusok termelődnek, illetve termelhetők: kékfrankos, kékoportó, kadarka, blauburger, kékmedoc, zweigelt, cabernet franc, cabernet sauvignon, merlot, pinot noir, menoire, turán, bíborkadarka, syrah.